Hogy raksz be egy tevét a hűtőbe? – Ait Benhaddou és a Szahara

Miközben az Ait Benhaddaou-beli „Russell Crowe Múzeumban” azon ámultam, milyen ügyesen feszített a világhírű színész a városban felhúzott díszletek között, mellettem egy férfi épp felgyújtott egy festményt, hogy prezentálja, milyen különleges technikával készült a mű. Alig léptem ki a szürreális közegből, egy arab figura kapott el, aki – miután megtudta nemzetiségem – ódákat kezdett el zengeni kedvenc magyar városáról, Gyöngyösről. Délkelet-marokkói mazsolázás következik.

rundebella-4586

rundebella-4659

Két barátunkkal, Danival és Thomasszal kiegészülve felkerekedtünk, hogy megnézzük a sivatagot és kiderítsük, miért vált ki izgalmat milliónyi turistából nagyon-nagyon sok homok. Utunkat Észak-Afrika egyik legmagasabb hágójával, a Tizi n’Tichkaval (2260 m) kezdtük, ahol egy pihenőhelyen kipróbáltuk milyen érzés bevonódni a híres marokkói csereberébe. Az országban nagy divat a tranzakció e formája, a helyiek főleg a technikai vívmányokért lelkesednek, de gyakorlatilag bármi iránt fogékonyak. (A bakancsomat eddig háromszor akarták levásárolni a lábamról.) Daninak hála mi is részesei lehettünk a rendszernek és az egyik leágazónál átélhettük a csodát. Az aszfalton ücsörgő árus többnyire ékszereket árult, de mellette ott virított a francia turistáktól szintén csere útján beszerzett sörös kupac is. Az alkoholos szajrét nevetségesen nagy összegért mérte, ám végül Dani fülhallgatója, csokija és öngyújtója három doboz folyékony kenyeret ért. Ügyes!

rundebella-4379

rundebella-4387

Az árusok végigkísérték sivatagig tartó utunkat: az út széle többnyire gyógynövényekkel kalimpáló férfiakkal volt tele, de népszerű termék volt a datolya is. A leghevesebbek a kempinget sulykoló fickók voltak, a piros lámpánál az egyik robogós szinte bemászott az ablakon Norbi ölébe. Miután sikerült megértetni vele, hogy nem tartunk igényt a szállásra, egy sor “dasvidanya Hungariaval” búcsúzott.

rundebella-4413

Ait Benhaddou

A sivatag felé suhanva nem hagyhattuk ki Ait Benhaddout, a formás vályogtégla épületeiről elhíresült várost. A hely nem csak a turistákat, de a filmipar dolgozóit is vonzza, területén olyan filmeket forgattak, mint a Gladiátor, az Asterix és Obelix vagy a Trónok Harca. Erről ahol lehet megemlékeznek: több sarkon is képmontázsokkal foglalják össze, kik is jártak itt, sőt még egy külön múzeum is létesült, melynek falait ellepték az idők során megsárgult Russell Crowe képek.

rundebella-4403

rundebella-4396

A Gladiátor kinyomtatott jelenetei mellett a másik leggyakoribb látvány azok a különleges technikával készült festmények, melyeket teával és sáfránnyal juttatnak a papírra. Amikor a kép elkészült, nemes egyszerűséggel meggyújtják, a lángok pedig karamellizálják a teát és a vonalak bézs színűből sötétbarnává válnak.

A vályoglabirintusban kényelmes sétát tehet az ember, a szűk sikátorokban egyértelműen jelzik az irányt a település legmagasabb pontjáig. Innen beláthatjuk az egész várost, valamint a természet furcsa játékát: míg a folyóparton burjánzik a zöld fű meg a pálma, addig a többi részen nincs más csak homok és még több homok.

rundebella-4399

rundebella-4410

Miután kivégeztük a várost, az egyre hidegebb időben azon kezdtünk el tűnődni, vajon mennyi idő alatt fognak megfagyni útitársaink a nekik szánt sátorban. Ekkor csapott le ránk a parkolónkhoz tartozó vendégház tulajdonosa, Kemal, aki – miközben belénk diktált egy vödör tömjénteát – kifejtette miben látja a fő különbséget az európai és a marokkói mentalitás között.

Ti európaiak mindig siettek. Nézzétek, már a második pohár teát is megittátok, míg én még mindig csak az elsőnél tartok. Ugyanez igaz például a vásárlásra is. Nálatok az egész egy nagy rohanás, végigszáguldotok a bevásárlóközponton, bedobáltok mindent a kosárba, fizetésnél mormogtok valamit a pénztárosnak és már el is van intézve. Ezzel szemben nálunk nem tüntetik fel az árakat, alkudozni kell és beszélgetni, nincs minden egy helyen, így az egész időigényes. Mi szeretünk társalogni és nem sietünk sehova. Mondok egy példát: hogy raksz be egy tevét a hűtőbe? Lépésről lépésre. Ez azt jelenti, hogy végül minden megoldódik, de ehhez idő kell, nem szabad kapkodni.”

Vendéglátónk nem fogadta el a pénzt a teáért, ellenben felajánlotta a fiúknak, hogy egy apró összeg fejében bevackolhatják magukat a szalonba, így biztosan nem fognak megfagyni. Túl is élték, ezer hála Kemalnak!

rundebella-4427

M’Hamid, a Szahara kapuja

M’Hamid El Ghizlanere sokan mint a sivatag előszobájára hivatkoznak és valóban: az algír határtól csupán 24 km-re található város a Szahara peremén fekszik. Szállásunk helyszíne ott volt, ahol a homokdűnék kezdődnek, a falutól pár kilométerrel arrébb.

rundebella-4682

rundebella-4737

Azt már kezdjük kapiskálni, hogy kimondott önkéntes hely nem igazán van Marokkóban. A Berber Cultural Center után ismét bepróbálkoztunk egy Workawayen talált projekttel, mely szintén pénzt kér a „szolgáltatásért.” Vegyes érzésekkel hagytuk el a helyet, mert ellentétben a Boulaaouane-i házigazdákkal, itt nem is igazán törik magukat azért, hogy az ember – a sivatag látványán kívül – kapjon is valamit a pénzéért.

rundebella-4579

rundebella-4525

rundebella-4553

A „projekt” lényege elvileg az építés és a helyszín felfuttatása, melyhez vályogtéglák készítésével és pakolászásával járulhat hozzá az önkéntes. Ehhez képest kicsit sántít, hogy a tábor 17 éves története alatt a rengeteg segítő sem volt elég ahhoz, hogy egy mezei mosdót kivitelezzenek. Mikor az egyik vezetőt, Ahmedet arról faggattuk, hogy a vécé feliratú ház használható-e, csak rázta a fejét és nagy ívben a sivatag felé mutogatott, mint potenciális fajansz. Fürdésre két lehetőség van: egy vödör vagy bemehetünk a falu hosteljébe és pénzért használhatjuk a zuhanyzót.

rundebella-4496

rundebella-4514

rundebella-4469

Jelentkezőkből pedig nincs hiány. Ott jártunkor velünk együtt körülbelül 20 önkéntes zizegett lelkesen, de a kevés szerszám és a koordináció hiánya miatt sokan csak tébláboltak a homokban vagy pihengettek az árnyékban. A hely kapacitása nem is bír el ennyi embert: az apró hűsölő szőnyegén egymáson ültek az emberek és három pici asztalon kell megoldani a közös étkezést. Az egytálételekhez nem jár tányér vagy evőeszköz, mellyel nem is lenne baj, ha egy ibrik nem nyolc emberre jutna, így viszont harcolni kell a falatokért.

Cserébe a táj tényleg egyedi, a dűnék közti kolbászolás nappal és éjszaka is egyaránt pazar, a csendet időnként vágni lehet. A sivatag szélén felhúzott tábor apró vályogodúkból áll, melyek hol a föld alá, hol pedig a fölé épültek. Minden ajtó a dűnékre néz és egy pár perces séta után az ember valóban úgy érzi, mintha a sivatag köldökében lenne: minden oldalról homokbuckák keretezik. Dűnét mászni nem is olyan egyszerű, van, hogy az ember térdig belesüpped a homokba, ráadásul nehezítésként időnként feltámad a szél és fújja a homokot orrba-szájba. A messzeségben felbukkanó tevék mellett gyakori élőlény a szkarabeusz is, apró nyomaival tele van firkálva a sivatag.

Marokkó egy hideg ország forró nappal – tartja a mondás és ez hatványozottan igaz a sivatagra. Nappal még februárban is 32 fok van, a nap ereje pirítja rendesen a bőrt. Az esti órákban a homok még egy ideig tartja a hőt, de éjszakára nem árt a test alapos bedunsztolása. A meleg elérésének remek módja a tűzrakás, melyre a sivatag közepén, bizonyos summa fejében találnak is megoldást a furmányos házigazdák. A lobogó tűz körül, a csillagos ég alatt turbános helyiek játszanak különböző berber dalokat vizes flakonokon verve hozzá a taktust. Meg kell hagyni, hangulatos.

rundebella-4673

rundebella-4637

rundebella-4459

A sivatagban növényt termeszteni? Ahogy a marokkóiak mondják: minden lehetséges, semmi sem biztos. Ahmedék pálmákkal igyekeznek felvenni a harcot a napsugarakkal. Ugyan még nem látszik semmi sem – a kezdemények elvileg a föld alatt rejtőznek – a növények helyét a sivatagba „ültetett” öt literes vizes palackok jelzik. Ezeket a beásás előtt kilyukasztgatják, hogy a víz lassabban folyjon ki belőlük, így kevesebb vizet vesz fel a föld, többet a pálma. Bár a helyszínen lehetne csinálni egy mezei csatornarendszert, Ahmed inkább nem bajlódik vele, helyette az önkéntesekkel időnként meglocsoltatja a bödönöket, mikor azokból elfolyt a víz.

rundebella-4505

rundebella-4488

rundebella-4478

Ha az ember vágyik a lazulásra egy szokatlan környezetben, annak az általunk választott helyszín tökéletes. A táj csodás, a sivatag a szánkban, lehetőségünk van más utazókkal ismerkedni és kipróbálhatjuk, milyen homokpadlón aludni a föld alatt. Aki arra számít, hogy egy aktív szórakozásban lesz része, nem biztos, hogy megtalálja számításait. Ez a hely nem az önkéntességről szól, inkább egy jól menő turisztikai célpont, ahol a saját szórakoztatásunkra néha gyúrhatunk pár vályogtéglát.

rundebella-4764

Ami biztos, a sivatag tényleg kihagyhatatlan és felejthetetlen, mi is beálltunk többmilliós rajongótáborába.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s