Bele a sűrűjébe – Rabat és Casablanca

Soha nem gondoltam volna, hogy életem egyik legízletesebb ebédjét egy ócskapiac mellett fogom elfogyasztani, ahol a zsebkendőnyi kifőzdéből egy szekérre hajított, eladásra szánt vécé jelenti a panorámát. Rabatban azonban az elképzelhetetlen valósággá vált.

A kellemes adaptálódás után vettünk egy nagy levegőt és megmártóztunk Marokkó két nagyobb városában, Rabatban és Casablancában.

rundebella-0588

Rabat

Egy napra ledobtuk Debellát és a Rabattól egy köpésre lévő Kenitra kempingjében hagytuk, hadd pihenjen egy kicsit, míg mi vonattal berobogunk a marokkói fővárosba. Az állomást egy forgalmas autóúton bóklászva közelítettük meg, kipufogós arccal és vastüdővel melegítettünk be a városnézésre. Még szerencse, hogy nem kapkodtunk: annyira sikerült ráéreznünk a menetidőre, hogy épp el tudtuk csípni a 20 percet késő járatot. Vasúti tapasztalataink meghökkentően kellemesek voltak, a szerelvény jobb állapotban van, mint magyar társai, de a rabati vonatállomás is körberöhögi a legtöbb hazai képviselőjét. A sietős utasokkal azért itt sem lehet packázni: ugyan sorszámautomata diktálja a tempót, a tény sokakat hidegen hagy, például azt a nőt is, aki a semmiből felbukkanva tarkónk fölötti heves fújtatással jelezte, haladna.

rundebella-0580

rundebella-0554

Rabat bizonyos darabkái nagy deja vuk: a medina szívébe vezető V. Mohamed sugárút eleje Miami híres pálmafás útját idézi meg, de volt egy kis Rákóczi út-utánérzésünk is. Mikor a csetreszes-gyorskajás részleg mellett haladtunk el a hamuszürke árkádsor árnyékában, egy pillanatra azt hittük, mindjárt kilyukadunk a Blahán.

rundebella-0632

rundebella-0593

A város egyértelműen a modernizáció útján suhan: a kiváló minőségű utak és a kiépített villamoshálózat láttán bármelyik európai fővárosban elismerően tapsolnának. Azért vannak olyan részek, ahol kilóg a lóláb: a szeméttel itt sem tudnak mit kezdeni és előfordul, hogy hirtelen elfogy a járda. Ilyenkor a gyalogos – már ha túl lusta a hátraarchoz – kénytelen izmos száz métereket legyalogolni a négysávos autóúton abban reménykedve, nem fogják elcsapni.

rundebella-0536

rundebella-0602

A medina bevezetőjén még csak pár kósza árus kínálgatja portékáit szerényen, majd fokozatosan jön a sűrűje. A szúk széle főleg a minőségi kézműves termékek terepe, ahol milliónyi lámpa, bőráru vagy éppen cipő közül lehet válogatni. Aztán jön az igazi dzsumbuj, ahol elszabadul a pokol és megtestesül az a bazári hangulat, amiről a fámák és a legendák szólnak. Értelmet nyer a hömpölyög kifejezés, testek csapódnak testekhez, megvalósul az emberfóbiások rémálma, az intenzív élményt kajtatók öröme. A terep egy orbitális útvesztő és akadálypálya: az nyer, aki megtalálja a legizgalmasabb árut (majd a kijáratot) és sikerül ezt úgy véghezvinnie, hogy közben nem tapossák agyon. Igaza van azoknak, akik azt tanácsolják, hogy a szúk-érzéshez hozzátartozik a totális spontaneitás, térkép vagy útikönyv teljesen felesleges. A legjobb módszer az, ha hagyjuk, hogy beszippantson, elsodorjon, úgyis kiköp, ahol kell. Az elv követőiként mi is a legfurcsább helyeken bukkantunk fel: az egyik pillanatban még a bútorkészítőknél bámészkodtunk, aztán jött egy nagyobb embertömeg és kikötöttünk a csirkéknél.

rundebella-0600

A piac gócpontja egyértelműen a közepe, ahol a zöldség-gyümölcs és az olcsóbb ruhák egymás hegyén-hátán várják sorsukat. A ruhák tárolása különböző: van, hogy a puszta földön tornyosulnak, de népszerű a horrorbabákra ráaggatott változat is.

rundebella-0620

rundebella-0596

A bazár pofon vágja a gyomrot is, a levegőben ezerféle illat gabalyodik össze, beindul a nyáltermelés és az ember be akarja kapni az egész helyet úgy, ahogy van. Már régóta ácsingóztunk valami hal után és addig köröztünk, míg megtaláltuk álmaink helyet, nyilván a lomi közepén. Az árus ügyesen élt a szájba tömködés trükkjével és a belénk nyomott két kóstoló végleg meggyőzött arról, hogy beüljünk a pöttöm helyiség hátsó részébe. A lepukkant külsejű étkezde a halételek földi helytartóját takarta, a sötét lyukban olyat ettünk, hogy egy életre megemlegetjük. A különböző halfajtákból álló tál szereplői brutálisan ízletesek voltak, a lisztes bundát citrommal és házilag főzött harissával (marokkói Erős Pista) lehetett tovább tökéletesíteni, mindehhez jött a friss kenyér, mint mellékszereplő. Eddigi utunk abszolút legjobb ízélménye!

rundebella-0605

rundebella-0592

A modern városrész és a forgalmas bazár mellett érdemes átmenni a Kasbah des Oudayas kapuin is, ahol a kék-fehér sikátorok a 12. században épült erőd tetejére vezetnek. Kiváló hely az Atlanti-óceán mustrálásához, de ha jobbra fordítjuk a fejünket, Rabat testvérvárosát, az egykori kalóztanyát, Salé körvonalait is kiszúrni. A negyed másik vonzereje az andalúz kert, ahol citrom és -narancsfák, színes virágok és rengeteg macska gondoskodik a meghitt hangulatról.

rundebella-0527

rundebella-0511

Marokkó előtt ügyesen bebifláztuk, hogy a helyiek nagyon barátságosak és közvetlenek, ezért ne lepődjünk meg bizonyos dolgokon. Rabatban a vendégszeretet sajátos formáját mi is megtapasztaltuk: mikor épp eltévedtünk az egyik sikátorban és zsákutcába futottunk, a háztetőről egy asszony szólított meg minket. Naivan azt hittük, hogy egy kivezető utat akar mutatni, ehelyett ott találtuk magunkat az erkélyén, ahová a világ legszűkebb lépcsőjén kellett felpréselni a testünk. A panoráma megtekintése után a lakásába hessegetett bennünket, ahol egyből érkezett is a gőzölgő mentatea. A vendégszeretet 20 dirhamot ért. Végeredményben nem bánjuk, láthattunk belülről egy autentikus rabati lakást, ráadásul James Bondként ugrálhattunk a tetőkön, de Fatiha nevű házigazdánkkal is jót csacsogtunk francia-angol keveréknyelven. Azért legközelebb megfontoltabbak leszünk.

rundebella-0535.jpg

rundebella-0551

Rabat fő attrakciója a Hasszán-torony és a hozzá tartozó mecsetcsonk, mely egy gigászi terv félbe maradt emléke. Yaqub al-Mansur a spanyol keresztények legyőzése feletti örömében kívánta megépíttetni a világ legnagyobb mecsetét, de 1199-ben bekövetkezett hirtelen halála miatt az építést abbahagyták. A téren – melynek bejáratát a lóra pattant királyi testőrség őrzi – most csak a befejezetlen falak és a megmaradt oszlopok meredeznek szanaszét a megépült minaret tövében. Kiváló terep vicces oszloptartós fényképek készítéséhez.

rundebella-0571

rundebella-0567

A helyi vasárnap a marokkói fővárosban is olyan, mint nálunk: mindenki fogja a pereputtyát és a napot közösen töltik. A tengerpartot ellepik a családosok, a futók, a horgászok, a focizó fiatalok, de az éttermeket is dugig töltik az éhes szájak. A város szélén lévő fás placcokon mindenhol piknikező embereket látni, a különbség csak az, hogy mellettük nem nyársra felhúzott szalonna sistereg, hanem a rotyogó tagine.

rundebella-0575

Apropó tagine. Pocsék szuvenírvásárlók vagyunk, eddigi útjaink során nem igazán vettünk semmi maradandót, de a híres főzőedény láttán még mi is megdörzsöltük a tenyerünket. A tranzakciót végül egy útszéli árusnál bonyolítottuk le, ahol az eredetileg mondott, pofátlanul magas 1000 dirham (~29.000 Ft) helyett Norbi alkudozásának hála, végül 70 dirhamért tettük magunkévá a szettet parázstartóval együtt.

rundbella-1341

Casablanca

A hely, amit valami romantikus áhítat leng körbe, pedig a valóság ennél jóval szerényebb. Casablanca egy hatalmas kikötőváros, melyben több millióan éldegélnek nap, mint nap. Budapesthez hasonlóan itt is rémálom a városból való ki-bejutás, de itt további nehezítést jelentenek az út közepén parkoló autók, a záróvonalon menetelő árusok és a random szamarak. A nagyváros modern részekén aposztrofált negyede csalódást okozhat annak, aki New York-i felhőkarcolókért epedezik, a felhúzott irodaházak a 90-es évek kommersz lenyomatai.

rundebella-0744

rundebella-0873

rundebella-0828

A helyiek által csak Casanak hívott település első számú látványossága viszont valóban ütős és nagy: a II. Hasszán-mecset 25 ezer hívő befogadására alkalmas, az előtte létesült tér további 80000 embernek ad helyet. Az 1994-ben elkészült épületben keveredik a hagyomány és a modern technológia, falait elegáns geometriai formák és mozaikok uralják, tornyára egy üveglift segítségével lehet feljutni.

rundebella-0787

rundebella-0708

Az építési költségek 1 milliárd dollárra rúgtak, az összeget a marokkói lakosság finanszírozta, mindenki beszállt annyival, amennyivel csak tudott. A komplexum a város peremén, az óceánparton áll és Casablanca iránytűjeként szolgál: a minaret mindenhonnan látszik, kiváló viszonyítási alap a városban való mászkáláshoz. Esténként a csúcsára szerelt zöld lézer mutatja az irányt Mekka felé.

rundebella-0884

Az épületet rendeltetésszerűen használják, épp ezért csak korlátozott számban lehet megtekinteni, a nap bizonyos óráiban. Mivel elkalkuláltuk a medina méretét, sikerült lecsúsznunk a 2 órás turnusról, mely aznap az utolsó lehetőséget jelentette, de végül csak beosontunk egy megkésett francia idegenvezetésre. Az épület belülről is elképesztő, a terekben apró hangyának éreztük magunkat, miközben a kolosszális terekben zokniban szédelegtünk és markoltuk a cipőnket tároló zacskót. A mecset alatti teret sem aprózták el: az alagsorban méretes fürdő és rituális mosdó található, de odalent „elrejtettek” egy nagyobb mélygarázst is.

rundebella-0905

rundebella-0775

Ha az ember viszonylag sok bazárt lenyom rövid idő alatt, egy ponton túl úgy érzi, hogy nem biztos, hogy szüksége van még egy huszadikra. Casablancát azonban mégsem volt képünk úgy kivégezni, hogy két jelentősebb medinája közül legalább az egyikbe ne menjünk bele. Végül az óváros mellett döntöttünk, ami főleg a helyiek között népszerű. A negyed közel sem olyan monoton, mint mondjuk a rabati kék-fehér részek: az épületek jó részét graffitik díszítik, sok a toldozott-foldozott ház, az asszonyok a gőzölgő húsok fölött teregetik ki a száradó ruhát.

rundebella-0836

rundebella-0848

rundebella-0817

A metódus hasonló az eddig látott bazárokéhoz, csak a turisták száma nulla, nincsenek árnyékolókkal lefedett részek és a szegénység kegyetlenül arcul csap. A közelben pöffeszkedő mecset és a kaotikus, szeméttől fuldokló helyi piac között elképesztő a kontraszt. A lerobbant lakóházak mögött urasan tornyosul a vaskos dollárokért megépült imaház, összességében elég lohasztó érzés.

rundebella-0842

rundebella-0823

rundebella-0804

A mérleg nyelve egyértelműen Rabat felé húz: egy fejlődő város, mely ugyanakkor szigorúan őrzi hagyományait, a modern és a tradíció kellemes egyvelege. Casablanca a maga nemében csalódás volt, közel sem olyan romantikus és idilli, mint a mesékben.

rundebella-0856

rundebella-0850

rundebella-0845

Hoppá: Az, hogy Casablanca hallatán sokan valamilyen romantikus hajcihőre számítanak nagyban köszönhető az 1942-ben forgatott azonos című filmnek. Elég nagy maflás, hogy a produkciónak semmi köze nem volt a városhoz, a jeleneteket Hollywoodban vették fel. A stábnak csak annyi kapcsolata volt Marokkóval, hogy néhányan – köztük Bogart – kiruccant Tangerbe, hogy „átvegyenek valamit a hangulatból”.

Reklámok

3 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s