Beütött a kultúrkoktél – Akklimatizálódás Marokkóban

„Marokkó?! Úristen, az maga a kénköves pokol!” Talán csak albániai utunk előtt láttunk ennyi riadt tekintetet, miután bejelentettük utazásunk végső állomását. Szegény Marokkót csúnya, gonosz sztereotípiákkal aggatták tele, hogy csak a klasszikus felvetéseket említsük:

  • Veszélyes.
  • Nehogy kézen fogva menjetek, mert a börtönben végzitek.
  • Végig a vécén fogtok kotlani.
  • Már ha van vécé.
  • Pia nélkül nem is lehet élni.

Mindegyiket cáfolnánk.

rundebella-0163

Marokkó az egyik legbiztonságosabb afrikai ország, amit még a mohó biztosítók is Európa részének tekintenek, így ide külön biztosítást sem kell kötni. A párizsi merényletek óta itt is fokozták az elővigyázatossági intézkedéseket, minden városban rengeteg rendőrt látni, ahogy az utakon is folyamatos ellenőrzések lassítják a forgalmat. Állítólag Marokkó jelenleg biztonságosabb, mint Franciaország.

rundebella-0220

rundebella-0199

Marokkó egy igazi kulturális mix, elég megnézni a lakosság összetételét, akik főleg az őslakos arabok és a berberek leszármazottai, de szép számmal élnek itt muszlim és zsidó betelepültek gyermekei is. Az országot egyaránt éri az afrikai és az iszlám hatás, de mivel Európától csak egy köpésre van, kontinensünk is erőteljesen rányomta a maga bélyegét. 1912-től az ország területén megalakult a Francia-Spanyol Protektorátus, a középső és a déli területek a franciák kezében volt egészen az 1956-os függetlenségig. A francia befolyás még a mai napig érezhető, Marokkóban rengetegen beszélik a nyelvet, a kommunikáció meglepően gördülékenyen zajlik. A jelenlegi uralkodó, VI. Mohamed a progresszív uralkodás híve, így amellett, hogy az ország megőrizte régi hagyományait, kétségtelen, hogy a modern világ útjára lépett, ahol nyitottabban kezelnek bizonyos társadalmi jelenségeket is. Az utcákon kóvályogva egyszerre láthatunk szőnyeget szövögető, népviseletbe öltözött arabokat és nyakig Adidas-szettben parádézó, facebookozó fiatalokat is. Vannak asszonyok, akik tetőtől talpig burkában, pár lépéssel lemaradva követik a férfit, de az országban nem akadnak fent azon sem, ha egy marokkói nő a mai trendeknek megfelelően öltözik vagy nem tuszkolja a haját egy kendő alá. (Friss! Marokkóban betiltották a burka árusítását!) A piacokon sokszor látni magassarkúban tipegő, kisminkelt arab lányokat, jelenlétükkel nem kavarják fel az állóvizet. Láttunk kedvesen andalgó marokkói párt is, akik ugyanúgy duruzsoltak egymás fülébe, mint nálunk bármelyik mezei első randizó. Nyugodtan lehet kézen fogva menni, nem lesz boszorkány égetés. Turisták még a kisebb településeken is felbukkannak, a helyieket már kevésbé rázza meg az európai ember látványa.

rundebella-0839.jpg

A marokkói konyha fergeteges és izgalmas még úgy is, hogy sok olyan fűszert használ, amit ma már otthon is könnyedén beszerezhetünk. Az egész ország szinte egy nagy piac, ahol nem csak a lakott részeken, de még az autóút mellett is bevásárolhatunk. Tény, hogy nem árt szelektálni, végül melyik árusnál kössünk ki: érdemes oda dörgölőzni, ahol sok a helyi arc, ők biztos nem tévednek. Eddig a gyomrunk jól bírja a kiképzést, pedig egyszer kényszerből kénytelenek voltunk a négy sávos országúton átrohanni, hogy a mellette kuporgó árustól vegyünk valami vacsorának valót. Az ilyen szélsőséges esetekben érdemes meghámozni és alaposan szétfőzni mindent. Húst valószínűleg soha nem fogunk vásárolni, valahogy nem leszünk éhesek az utca közepére kigurult nyers marhafej látványától, de a kampóra kiakasztott, partvissal kitámasztott comb sem hoz bennünket lázba. A zseniális, mézben cuppogó süteményekre viszont rá lehet függni, sok helyen már korrekt tárolókkal védekeznek az édességekre vadászó legyek ellen. A piacokon vásárolt zöldség, gyümölcs jó áron kapható, akinek van energiája, alkudozhat is, de az ételek esetében tényleg csak pár dirhamot tudunk levakarni az eredeti összegből.

rundebella-0605.jpg

A sarkalatos pont a vécé, amire bárhogy is igyekeznénk ráhúzni az egzotikus jelzőt, nem megy, egyszerűen ocsmány és kész. A konstrukció többnyire egy lyuknak és két tappancsnak felel meg, amivel nem is lenne baj, ha megfelelően tisztán tartanák. A higiénia valóban sántít, a fajansz botrányosan mocskos és előfordul, hogy a vécékeféből gazok sarjadnak ki. Papírról ne is álmodjunk, még a kempingben is ismeretlen fogalom. A rengeteg szemét mellett ez a másik kritikus probléma az országban.

A Korán alkoholtilalma miatt valóban nehezebb a lőre beszerzése, mint itthon. Egyelőre elvagyunk a Gibraltárból hozott tartalékainkkal, így még nem vetettük bele magunkat igazán a problémába. Beni Mellal városának egyik szupermarketében ugyan találtunk egy dugi sörpolcot, de azok kivétel nélkül alkoholmentesek voltak. A turistáknak fenntartott helyeken állítólag jó pénzért megoldható és a kisebb üzletekben is előforduló jószág, amit általában fekete zacskóban vehetünk át. Ha tapasztalunk valamit, szólunk!

rundebella-1161.jpg

Határátkelés

Ott álltam a tüzelő afrikai napfényben, szorgosan nyeltem a szmogot, hallójárataimba beleragadt a hangszóróból bömbölő arab zene és hunyorogva láttam, hogy Norbi egy egyenruhás kíséretében eltűnik a marokkói határ egyik nem látható pontján. Néhány körömrágással eltöltött perc után az átkelőhely kiürült, mindenki sikeresen behatolt Marokkóba, még azok a rossz arcú spanyol fickók is, akiknél valami huncutságot rejtett a csomagtartó. Sehol senki, csak én maradtam meg a lerágott körmeim.

Járási Hatóság, két csökött kis szó a forgalmi papíron, ellenben nekünk egy jó húsos láb, amit a sors kirakott elénk, hogy kigáncsoljon és majdnem pofára essünk. Az átkeléshez szükséges papírsusnyásban az egyik okmányra a Salgótarjáni Járási Hatóság csonkított verzióját tüntették fel az autó tulajdonosaként, ami még csak nem is hasonlít a valódi birtokos becses nevéhez. A sasszemű határőr kiszúrta a hibát, így afrikai portyázásunkat a határátkelő tüzetesebb tanulmányozásával kezdtük. A maszatolást egy idő után már a nyűgösödő hatóság is unta és belátták, tulajdonképpen nekik édes mindegy, hogy „Dzsarasi Hatosza” vagy Juhász Norbert. Az tökölődös órák után végül csak beléptünk az országba, majd egyenesen első állomásunkra suhantunk.

rundebella-0107

Asilah

„Testvérek vagyunk, és a testvérek megosztják egymással a sörüket is, nemde?” – a 40 dirham kicsengetése után viszonylag gyorsan rátért a lényegre első marokkói parkolóőrünk, aki az összeg fejében vállalta, hogy garantálja autónk biztonságát. A kapatos szekust (élünk a gyanúperrel, hogy a németek potyasörétől karmolt be) később ugyan nem láttuk, de nem panaszkodhatunk, Debellának kutya baja sem lett.

rundebella-0202

rundebella-0195

Marokkóban nincs olyan, hogy ingyenes városi parkolás. Parkolóóra helyett mindenhol sárga mellényes férfiak csalogatnak a szabad helyek felé, ahol pár dirhamért szívesen felelnek a járművek testi épségéért. Asilah városában külön területet tartanak fenn a lakóautósok számára, nem is akárhol, egyenesen a medina alatt. A parkolóhoz még egy pöttöm óceándarabkát is hozzácsaptak, kár, hogy a part fulladozik a szeméttől. A láthatóságis őrök mellett termékek egész hadát beszerezhetjük, ha úgy hozza a szükség: bőröv, hasis, zsebkendő, mindenféle muttymurutty, mindezt egy helyen, állítólag garantált minőségben.

rundebella-0177

rundebella-0225

A kellemes méretű medina (szabadfordításban óváros) egy kényelmes délutáni séta során bejárható és ellentétben a nagyvárosokkal, itt nem lépkednek egymás szájában az emberek. A kis utcák egy részét színes falfirkákkal tették még izgalmasabbá, a belváros északi fala mögött a hátteret az Atlanti-óceán szolgáltatja. Asilaht valamiért lanyhább hévvel szállják meg a turisták és a piacot, azaz a soukot is a városrészen kívülre rakták. A fehér és a kék különböző árnyalataival kikent medinában azért itt-ott felbukkannak az árusok, de közel sem olyan nagy az őrület, mint a klasszikus bazársoron. Itt láttuk az egyik leggusztább marketingfogást is: az emeletes épületet tarkabarka szőnyegekkel borította be a portékáját így hirdető árus. Alapesetben egyikünk sem sikolt, ha meglát egy szőnyeget, de a fehér falak és rájuk nőtt pepita szőttesek mutatós kontrasztjától egy picit mi is elaléltunk.

rundebella-0151

rundebella-0161

A bohémia a medina falain túl kezdődik: kifőzdék egymás hegyén hátán, az autóút közepére kitelepült narancsárusok és üzletek, ahol egymás mellett jól megfér a kampóra felakasztott hús és a kitámasztására szolgáló szintén eladó partvis. Két kaotikus bolt között eldugott zugirodák, az ingerszegényebb környezetben egy darab művirág gondoskodik az otthonosság érzéséről, miközben az ember mobilkártyájára várakozik.

rundebella-0213

Az étkezők székei szigorúan az út felé fordítva, hogy a vendég még véletlenül se maradjon le semmiről. Érdemes kipróbálni az elsőre talán slamposnak tűnő helyi étkezdéket, az autentikus élmény garantált, ráadásul nagyon finoman főznek. Első vacsoránkat – amit egyből olyan klasszikusokkal kezdtünk, mint a hal tagine és a kuszkusz – egy pavilonban fogyasztottuk, ahol a konyha az út másik oldalán volt, így a pincér ide-oda szaladgált az autók között, miközben szervírozta az ételt. A rusztikus fogások öröme mellett az árak is barátságosabbak, mint a turistákra berendezkedett külsőbb részeken. A sátras étkezdében kevesebbet fizettünk két frissen facsart narancsléért, mint a korábbi helyen fogyasztott mentateáért.

rundebella-0214

rundebella-0228

Noha épp, hogy belecsaptunk az országba, idáig egyértelműen Asilah óvárosa a favorit – még úgy is, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már megvolt Casablanca és Rabat is. Nem túl méretes, de annál gyönyörűbb útvesztői olyan kincseket rejtenek, mint a nagymecset, az óceáni panoráma vagy a hírhedt bűnöző, Raissouli palotája. Aki szerint a gyalogos városnézés túl snassz, az pink hintókban vitetheti körbe magát az észak-marokkói településen.

rundebella-0156

rundebella-0145

Moulay Bousselham

Bvvvvvvvt. Ha az ember ezt hallja egy kempingben, akkor látatlanul is tudja, hogy egy lakóautós szomszédja épp most állítja fel a kocsi tetejére rászuszakolt parabolaantennáit, amit addig forgat, míg tökéletes minőségben élvezheti a televíziózás nyújtotta örömöket. Moulay Bousselham két bolygó találkozása: a helyieké és a luxus kempingezőké. Mikor átsuhanunk a városon, igazi Marokkó-élményt kapunk: tarkabarka portékák mindenhol, árusok a körforgalom közepén, teájukat szürcsölő helyi férfiak, négy tagú család egy robogón, a főtéren hesszelő tehén. Minden részletében nyüzsgő és színes. Ezzel szemben ha legurulunk a város alján székelő kempinghez egy teljesen más világba pottyanunk: a Böhöm Európai Lakóautók Földjére. A helyre, ahol egész nap mindenki háziköntösben főzi a lekvárt vagy azon serénykedik, hogy felszerelje az Afrikáig cipelt kerítését, hogy tökéletes magányban kókadhasson a napon. A csendet vágni lehet, amit csak néha tör meg a lakóautó „hátsó zsebébe” elspájzolt quad brümmögése. Csupán pár lépésre innen, élénk halkereskedelem zajlik a kikötőben, megy a biznisz ezerrel. Mindenki óbégat, seftel és nyakig halas. A város eme két szélsőséges pontját egyszerre lehet megcsodálni sok-sok lépcsőfokkal feljebb, a főtérről, ahol a helyi mecset is áll.

rundebella-0283.jpg

rundebella-0282

rundebella-0460

Moulay Bousselham egy nagyobb halászfalu, mely az óceán és a folyó találkozásánál épült. A távolban a környező deltavidék körvonalazódik (utunk során immár a harmadik, a francia és a spanyol után), mely jelenleg a tél elől menekülő madarak tranzitzónája. A madárdőzsit a reggeli órákban mi is megnéztük, ladikba szálltunk és egy helyi lakos szakértelmére bíztuk magunkat. A természet csendjét csak két dolog törte meg igazán: a hajóra pattintott motor kegyetlen hangja és kapitányunk folyamatos turházása. A csónakázás magába foglalja a kölcsön kukkert is, így tényleg közelről lehetett ámulni a tollas állatokon. A legérdekesebb csemege a kanári volt, de a madarak leskelődése mellett a halászok közti szlalomozás élményét is kiemelnénk.

rundebella-0360

rundebella-0381

rundebella-0382

Marokkóban a szupermarket ritka jószág, ami ráadásul húzós árakkal szolgál. Aki vásárolni akar, az menjen le a helyi piacra és vesse bele magát a sűrűjébe. Noha az éttermeknél jellemző, de az árusoknál egyáltalán nem tapasztaltuk azt az állítólagos élet-halál harcot, ami azért megy, hogy kinél vedd meg a paradicsomot. A vásárlásnak tényleg kötelező eleme az alkudozás, amiben Moulay Bousselhamban még meglehetősen rosszak voltunk, de azóta a fejlődés útjára léptünk. Egy hét után már viszonylag kikristályosodott mi mennyi, és mikor van az, amikor istentelenül át akarnak verni. Eddigi tapasztalataink alapján az sem igaz, hogy a külföldiekben a két lábon járó pénztárcát látják, az árusok többsége reális összegeket kért, de érdemes előre megkérdezni a tarifát.

rundebella-0457

rundebella-0411

rundebella-0419

Marokkóval való ismerkedésünket ezekkel a kisebb településsel kezdtük, majd ezt követte a két nagyvad, Rabat és Casablanca. Asilah és Moulay Bousselham ideális bemelegítés a több milliós nagyvárosok előtt, diszkrétebb méretűek és apránként adagolják az eltérő kultúrát, optimális helyek az akklimatizálódáshoz.

rundebella-0427

rundebella-0430

rundebella-0441

Néhány szó a kompjegyekről:

Kompunk a spanyol Algecirasból indult és Tanger-Medbe érkezett meg. Jegyünket a már-már világhírű Carlosnál vettük, aki a Marokkóba igyekvő lakóautósok kedvelt jegydílere. Az apró irodában tolongtak az emberek, a várakozás közben alkoholos italokkal lehetett feldobni a hangulatot, ráadásul elvitelre is kaptunk egy üveg spanyol bort és egy doboz csokis édességet. Ennek ellenére kicsit szkeptikusak maradtunk sikerét illetően: Carlos 25 euróval többért méri a jegyet, mint a kikötői árusok, rengeteget kell várakozni és a nagy darában hajlamosak elnézni az adatokat.

rundebella-0137

Azért mindenesetre hálásak vagyunk, hogy jó mélyen a szánkba rágták, ne higgyünk semmilyen komp körül ólálkodó alaknak, a jegyekkel garantáltan minden rendben. Az indulás előtt tényleg sokan köröztek a kocsik körül, a cseles öltözék és a magabiztos fellépés miatt nehéz volt megállapítani ki hivatásos és ki nem. Egy férfi el is kezdett sipákolni, hogy az egyik papír nincs rendben, de elhessegettük, nem kértünk a vaskos eurókért árult „jó okmányokból”.

Reklámok

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s