Majomparádé angol módra – Gibraltár

Vannak helyzetek, mikor az ember egyszerűen lefagy, leblokkol, megkukul és a száján csak annyit képes kipréselni, hogy ó! Ilyen szituáció például, mikor a hites urára ráugrik egy majom és úgy dönt, ott is marad. A kétségbeesett majommentes társon ilyenkor számos gondolat cikázik át, hogy segíthetne bajba jutott párján: megfogja a példányt és csak úgy lekapja? De hogy kell szakszerűen megfogni egy majmot? Megpiszkálja egy bottal? De mi van, ha az bosszúból az arcára ugrik és megkopasztja? Csettintgessen neki? De ez még sem egy pincér, nem mintha a pincérnek szokott volna csettintgetni. A sokktól kába ember így inkább csak áll, folytatja az ó-zást és kezdi elfogadni a tényt, hogy mától a szőrös púppal, hármasban fognak élni. Szerencsére a majmos partner nem esik kétségbe: egy rogyasztott állásból indított, sportosan laza vállforgatással – mint amikor az ember helyreigazítja a elcsusszant válltömését – lerázza az állatot, majd fogadja a tapsokat.

A kabaréjelenet Gibraltárban történt. Velünk.

untitled-9995

Nem járt jól az angol városállam köré épült La Línea de la Concepción, mely kénytelen a ”nagy Gé” farvizén evezni. A város, melyre minden turista valószínűleg úgy emlékezik, mint a helyre, „ahova bementem enni Gibraltár előtt” vagy „ahová leparkoltam a kocsit”. Szegény La Línea olyan, mintha Gibraltár lábtörlője lenne, ahova a látogatók beletörlik a piszkot és ott hagyják a szemetet, mielőtt belépnének az igazi attrakcióhoz. A helyi McDonald’snak életem egyik legkoszosabb gyorskajáldás élményét köszönhetem: a szutykos tálcák embermagasságban balettoztak egymáson, a székek ketchupban úsztak és a hamburgeremet olyan állapotban kaptam meg, mintha egy nagyon éhes dolgozó kínjában papírostól megrágcsálta volna.

untitled-9911

untitled-9990

A brit területre nem tipeg be csak úgy az ember: mivel az angolok fennhatósága alatt áll, határátkelője van, ami az iratok bíbelődésével jár. Az okmányokat mi magunk szkennelhetjük be és ha előéletünk rendben van, pillanatok alatt ott lehetünk a Winston Churchill sugárút elején. Idő- és idegsejtspórolás szempontjából nem éri meg autóval bemenni, egyrészt az átkelés jóval lassabb, másrészt a hely, szűk adottságainak hála, korlátozott parkolóhelyekkel rendelkezik.

untitled-9873

A városnak van saját reptere is, melynek kifutópályája a közúti és gyalogos forgalommal egy szintben van, így ha jön egy repülő, elsőbbséget kell adni. Mi is megtapasztaltuk az élményt és percekig várakoztunk a piros lámpánál, hogy a gép nyugodtan felszállhasson.

untitled-0043

Az angolok 1704-ben, a spanyol örökösödési háborúban csaptak le a területre, mely főleg elhelyezkedésének köszönhetően jelentős. A Gibraltári-szikla tövében mosódik egybe a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán, a közeli Afrikától a Gibraltári-szoros választja el. A város le sem tagadhatná a brit rokonságot: piros telefonfülkék, buszok és postaládák mindenhol, a kocsmákban a legjobb brit söröket csapolják és font van, noha gibraltári fajta. A hivatalos nyelv az angol, de sokan használják a spanyol-angol hibridnyelvet, a Llanitot is. A brit vonal nem csak itt sántít: a közlekedés jobboldali, a mérföldet kilométer jelzi és a pálmafa sem tartozik az angol parkok tipikus növényei közé.

untitled-9878

untitled-0021

Az igazi durranás kétségtelenül a szikla, amit három módon hódíthatunk meg: gyalog, taxival vagy siklóval. Ha lábainkat választjuk, készüljünk fel, hogy a csúcstámadás meglepően időigényes és izzasztó, vannak olyan részek, melyek szinte már a függőleges határát súrolják és néha bizony fáj. A sziklán számos extrával találkozhatunk (ágyúk, Szent Mihály-barlang, mór erődítmény), de meg lehet nézni azt az alagútrendszert is, mely 50 kilométer hosszúságban tekeredik a hegy belsejében. A mezei mászkálásért 1 eurót (ezzel is lehet fizetni) kell kicsengetni, az egyéb látványosságok különböző árfekvésűek. Az út során számos kilátóponton lehet ámulni a panorámán, soknál emléktáblával figyelmeztetnek arra, hogy itt bizony maga II. Erzsébet is bámészkodott már.

rundebella-0134

untitled-9936

untitled-9958

Ahogy felfelé mászik az ember, úgy érkeznek a majmok is, egyre többen, mintha egy tudatos koncepció alapján szóródtak volna szét. Az elején apránként adagolják magukat, míg a végén már fürtökben lógnak az ember aurájában. Némelyik olyan, mint egy útszéli bandita és gátlástalanul kirabolja az arra járót. A kilátópont büféjében vásárolt csokihoz utasításként azt kaptuk, hogy mindenképp bent fogyasszuk el, különben éhesek maradhatunk. Volt aki pórul járt: egy otthagyott babakocsit tökéletesen sikerült szétlopni, míg egy angol lánynak útközben csórták el a kezéből a zacskó rágcsáját. A többi turista habzó szájjal filmezte az eseményeket, vigyoruk körbeért a fejükön. A taxisokat már kevésbé izgatta a dolog, faarccal kapcsolták be az ablaktörlőt, hogy valahogy lekotorják a szélvédőn ugráló majmokat. A berber makákók eredete egyébként a mai napig homályos, egyes feltételezések szerint a mórok honosították meg őket, majd mikor a II. világháborúban a kihalás szélére kerültek, a britek kicsit rásegítettek és növelték a számukat.

untitled-0011

untitled-9963

A napot elsősorban a sziklán töltöttük, de azért belenyaltunk kicsit a városi részekbe is. Andalogtunk egyet a főutcán, valamint a Casamates-téren, aztán elvesztünk az utcák fölötti tetőlabirintusban, aminek az isten sem tudja hova vezet a vége. Mivel nincs Gibraltár alkohol nélkül, mi is bekukkantottunk egy duty free üzletbe. A miniállamban vámmentesen lehet vásárolni az italt, így szinte nincs olyan turista, aki nem szabadulna be olcsó folyadékot venni. Felkészülve a marokkói alkohol horribilis áraira, mi is betáraztunk, biztos, ami biztos.

untitled-9857

untitled-9867

Fáradt lábakkal, egy összemajmozott hátizsákkal és egy adagosabb mennyiségű piával távoztuk Gibraltárból. Majom fanatikusoknak kötelező, egész Európában csak itt találkozhatunk a szabadon élő állatokkal. Aki kevésbé majompárti és inkább delfineket nézne, annak szerencséje van, Gibraltárban ezt is megteheti!

untitled-0016

untitled-9905

Végezetül néhány érdekesség Gibraltárról az ingyenes Gib Rocks magazinnak hála, amit a helyi szupermarketben egy dobozból kotortam ki.

  • a halálozási arány 1000 emberre lebontva 7,5
  • a várható élettartam a gibraltári férfiaknál 76,92 év, nőknél 82,83
  • a helyi buszjáratok száma 8
  • 1776-ban 50 ember vesztette életét, mikor 838mm eső esett 26 óra alatt
  • A Gibraltári-sziklában összesen 150 barlang van, a legnagyobb ezek közül a Szent Mihály-barlang.
  • 1929-ben váltottak át baloldali közlekedésből jobboldalira
Advertisements

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s