Mielőtt istenigazából belekóstoltunk volna a kempingek világába, volt egy elég kellemetlen vízióm az ottani tusolókról. A zuhanyfülkét egy nagy és koszos betonbehemótnak képzeltem, ahol a pár darab berozsdásodott zuhanyfejért hörögve kell harcolni, pucér testrészeink határozott kalimpálásával. Szerencsére a helyzet ennél jóval rózsásabb, tapasztalataink alapján nincs helye a pocskondiázásnak. Eddig egyetlen idegen nyirkos tomport sem kellett bámulnunk, a kempingekben már a privát fülke a módi, ahol nyugodtan és önfeledten csutakolhatjuk magunkat. A piszok is csak mendemonda, egy középkategóriájú szálláshelyen nem a bacilusokban, hanem a tisztaságban tapicskolhatunk.
Utazásunk kapcsán az egyik legnépszerűbb kérdés az, milyen gyakran éri víz a testünket. Nos, a mezei emberekhez hasonlóan, mi is kedveljük, ha nem pezsgünk a mocsoktól és kimondottan szeretjük a higiéniát is. Éppen ezért gyakran élünk a fürdés adta lehetőségekkel, így nem hömpölyögnek fejünk felett légyhordák és a hajunk sem rasztásodott még be. Az alábbiakban összeszedtünk párat az eddigi tapasztalatokból, a legeket elsősorban az önkéntes helyek és a kempingek vizesblokkjai teszik ki. (És nem, ez nem az összes tisztálkodásunk száma, ez csak egy mazsolázás!)
A legidillibb: Olaszország, Toszkána, Cellole – önkéntes hely
Van abban valami nagyon elit, mikor az ember egy 1000 éves olasz villában mosakszik, miközben a lőrésszerű ablakokon bámulja az őszi időben is napsütötte toszkán lankákat. Kár, hogy utána nem a bundám kaptam fel, hanem a gereblyém, hogy egész nap az olívabogyókat kaparjam le vele a fáról.
A legextrémebb: Spanyolország, Sierra Nevada hegység, Lanjarón fölött – önkéntes hely
Az 1200 méterre felhúzott szabadtéri zuhanyzó kenterbe veri hagyományos, beltéri társait. Miközben ropog a kavics a talpunk alatt, egyszerre élvezhetjük a felhőkbe bugyolált nemzeti park látványát, a távolban húzódó tengert és Marokkó partjait, de tiszta időben még a szomszéd tehenei is láthatóvá válnak. Hogy a fordítottja ne történjen meg és a marhák ne piruljanak bele a látványba, arról egy nádpavilon gondoskodik, a konstrukció pedig egy kerti slag és egy klasszikus zuhanyrózsa szerelemgyereke. A napkollektorról működő tus napsütéses időben akár 10 embernek elegendő forró vízzel kedveskedik, mely a késő novemberi hidegben különösen jól esik.
A legkényelmesebb: Olaszország, Diano Marina – kemping
A német turisták lakóparipái közt megbújt egy első blikkre hagyományos tusolónak tűnő épület. Aztán kiderült, hogy ez a zuhanyzók Mekkája, ahol királyi körülmények dukálnak. A padló forró volt – persze nem az a kellemetlen nyári fajta, mikor az ember Bíró Icától eltanult lábmozdulatokkal szökken át a strand izzó betonján – és az ember soha többé akart kikászálódni a kinti hidegbe. A zuhany mellé privát pipere részleg is járt, saját mosdóval, vécével, tükörrel és árammal, így egy percet sem kellett pucér társaink mellett fészkelődnünk.
A legfélelmetesebb: Spanyolország, Málaga – kemping
Már az utolsó csavarásokat végeztem frissen megmosott hajamon, mikor valaki elkezdte püfölni az ajtót. A jelenet a klasszikus börtönfilmeket idézte: az ajtó mögött egy törölközőbe csavart nagydarab nő, hetyke kis bajusszal, karján félig kikopott hableány tetoválás. Elegáns, rottyantott terpeszben állt, miközben lihegett, úgy röcögött vele a végtagjára pingált, szebb napokat látott sellő is. Tört angolsággal az arcomba nyihogta, hogy ez a legjobb zuhanyfülke, tehát neki ez kell. Lezser ívben átsuhantam böszme hónalja alatt, mely pillanatok alatt szétmorzsolta volna a fejem. Szerencsére már patyolat voltam.
A legsósabb: Spanyolország, Villaricos mellett – tenger
Sokáig böjtöltünk, hogy megkaphassuk a nagybetűs vadkemping élményt, de Andalúziában végre minden tökéletesen sikerült. Az apró földutak közt kacsázva csak lecsorogtunk a tengerig és ha már ott voltunk be is vetődtünk két súlyos hullám közé.
A leghidegebb: Szlovénia – Smlednik – kemping
Mikor ebben a kempingben tartózkodtunk, a kinti hőmérséklet három fok körül mozgott, így különösen sóvárogtunk egy forró zuhany után. Mivel egy kimondottan igényes szálláshelyről beszélünk, elvártuk volna, hogy fürdéskor ne fagyjon ránk a tusfürdő. Ha ez nem is történt meg, a víz inkább langyosan szivárgott, ráadásul folyamatosan nyomogatni kellett a gombot, hogy ne záródjon el. A koedukált fürdőben az ajtót és a pakolófelületet lespórolták a falról, így az ember kénytelen volt élete párját használni fogasnak és ajtónak egy személyben.
Ha minden kötél szakad: macska
A salgótarjáni Teszkóban kiváló áron jutottunk hozzá a mosdótálnak használt vödörhöz. A mai trendeknek megfelelően szögletes kialakítású vájdling kiválóan alkalmas víz tárolására és egy szappan segítségével tisztává varázsolhatjuk lerongyolódott porcikáinkat.
A leghasználatlanabb: a sajátunk
Bármilyen előrelátóak is voltunk, eddig nem volt alkalmunk használni a magunk által kreált kültéri zuhanyzót. Ami késik, nem múlik!
Természetesen sok más helyen fürödtünk, de a felsoroltak voltak idáig a legemlékezetesebbek. A továbbiakban igyekszünk kiegészíteni a listát!
