Turistamágnesek és perifériái – Olaszország, második rész

Cellolében összesen három hetet töltöttünk, végül október 11-én, egy hónappal indulásunk után távoztunk az ajándékba kapott Dávid-szobor társaságában. Az autóba anno úgy akartunk bepakolni, hogy tényleg semmi feleslegeset ne hurcibáljunk, ehhez képest már van baseballütőnk, egy kakiplüssünk és egy napfényre táncoló, fröccsöntött hawaii lánykánk. Ennek fényében már meg sem kottyan az a 30 centi magas Dávid-replika, mely tökéletesen alkalmatlan bármire is és esztétikai minőségében sem kompatibilis az eredeti művel. Cellolei házigazdánk olyan szeretettel vette ki a privát templomából és nyújtotta át nekünk, hogy mégsem tudnánk megválni tőle. Az intenzív önkéntes lét után, már új szobrunkkal karöltve, még egy kicsit kalandoztunk Olaszországban: megnéztünk két vérbeli turistamágnest és pár váratlan gyöngyszemet is.

rundebella-6526

rundebella-6514

Pisa

Ha létezik állatkert, melynek tagjai turistákból áll, akkor ez Pisában van. A város ikonikus építménye valóban egy torony, ami ferde. Ez a tény utazók millióiból képes előcsalogatni a pózolós vadállatot, akik egy jól sikerült képért mindenre képesek. Rajokban lepik el a torony előtti teret, ahol mindenki valamilyen vicces pózban áll és azt imitálja, hogy fizikai kapcsolatba kerül a csálé toronnyal. Több fajtája van: a klasszikus egy kézzel tartós, a renitens, aki szembemegy az árral és rúgja vagy a tetejénél fogva tartja meg a tornyot, illetve van a kollektív, aki társaival kiegészülve igyekszik megakadályozni, hogy az objektum eldőljön. A kitartó pózer a tökéletes képért mindenre képes: ha kell, turistatársain átgázol, szelfibotjával elkaszálja a fotójába belekalimpáló konkurenciát vagy feleségével ordenáré cirkuszt rendez, mert a szerencsétlen asszonynak huszadjára sem sikerült jól lefotózni a tornyot tartó urát. A tér csak foltokban látható a fürtökben csüngő turistáktól, de ami látszik, az valóban szép. Ennek ellenére olaszországi utunk során messze nem Pisától ájultunk el leginkább. (A Pisa-élmény a remek brit fotóst, Martin Parrt is kattintásra késztette.)

rundebella-6226

Lucca

Ha a látott városokból kapásból kellene egyet ajánlani, egyértelműen Lucca lenne a választás. Hasonlóan sok olasz testvéréhez, ezt is fallal vették körül, ám itt pont ez adja meg a hely savát-borsát. Luccaban ez nem csak a település elkerítésére szolgál, a védelmi funkción kívül egy komplett sétányt rátelepítettek. A parkosított várfal sok helyi lakost csábít a futásra, míg a turisták kellemes tempóban, gyakorlatilag felülről körbesétálhatják a várost. A magasból egyszerre látható a falon belüli óváros, illetve a kinti modern rész is: ha az ember balra tekint egy hegyekkel körbevett, tipikusan mai települést bámulhat, ha jobbra fordítja a fejét, egy középkori látképben gyönyörködhet. Lucca a szűk utcák és sikátorok helyszíne, a korlátolt hely miatt itt is kénytelenek voltak felfele építkezni, ami számos különleges tornyot eredményezett. Az egyik leglátványosabb az, melynek tetején egy pár fából álló miniliget áll. Az aprócska facsoportot már messziről ki lehet szúrni, büszkén magasodnak a város tetején. A fal kinti oldalát apróbb dombok övezik, ahol még novemberben is angol kerteket megszégyenítő zöld fű nő. Az idilli környezetet általában kutyák és gazdáik veszik birtokukba.

rundebella-6448

Cinque Terre

A Cinque Terre a a Ligur-tenger partjának sziklás része, Porto Venere és Levanto között. A nehezen megközelíthető partszakaszon öt település terpeszkedik: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso. A sziklák közé ékelődő színes házikók gyakorta szembejönnek, ha egy olaszországi látványosságokat tartalmazó albumot nyálaz az ember. Vonzereje valóban vitathatatlan, 2011-ben a National Geographic Traveller a világ 6. legszebb partvidékének sorolta be. A falvak egy részét elvileg autóval lehetetlen megközelíteni, így mi is vonatra pattantunk és átzötyögtünk Riomaggioreba.A vonatút miatt külön izgultunk, mivel az a tenger mellett halad el, de sajnos a menetidő több mint felét alagutakon szeltük át.

rundebella-6682

A két szélső település 15 kilométerre van egymástól, a helységeket korábban kizárólag a kaptatós hegyi utak kötötték össze. Ha anno egy riomaggiorre-i fiatalember szíve választottjaként egy monterossoi hölgyet pécézett ki, a hősszerelmes biztosan kemény fenékkel és feszes vádlival rendelkezett: a terep brutálisan meredek és térdgyilkos. 1920-ban aztán Riomaggiore, Manorola és Corniglia közé felhúztak egy elképesztő panorámájú utat, mely a sziklák szélére épült, egyből a tenger mellé. Nem pusztán a guszta látvány volt vonzó, de sokkal egyszerűbb és gyorsabb volt az egyenes úton átcsattogni az egyik helyről a másikba, mint a hegyen keresztül.

rundebella-6689

A Riomaggiore – Manorola közötti szakasz annyira szép, illetve romantikus, hogy el is nevezték Via dell’ Amore-nek, vagyis a Szerelmesek útjának és a táj valóban leánykérésért kiált. Kár, hogy ez már csak a prospektusból tudható, a fentiek ugyanis a múlt részeit képezik. A Via dell’ Amore-t négy éve lezárták, mivel egy földcsuszamlás következtében néhány turista lezuhant és megsérült. Az információs standnál dolgozó lány – aki kivételesen beszélt angolul – elmondta, hogy a felújításra még két évet szánnak. Nehéz elképzelni, hogy mi tart hat évig az egy kilométeres szakaszon, de hát nem vagyunk szakemberek. Nem jár jobban a Manarola-Corniglia szakasz sem, ez szintén hasonló sorsra jutott. A kapuval elszeparált tornác most látványosan rohad, van, ahol teljesen tönkrement. Állítólag ennek a résznek nem is nagyon tervezik a renoválását. Az öt város összekötő túra teljes tengeri szakaszát lezárták, ezzel pont a legszebb részeknek lőttek.

rundebella-6643

Mivel mindenképp szerettünk volna két település közt gyalogolni, így jobb híján másztunk. Riomaggioreból egy elképesztően meredek hegyoldalon kellett fel-, majd leszenvednünk magunkat egészen Manorolaig. A túra kicsinálja a térdeket rendesen, a teljesítés után úgy vánszorogtunk, hogy simán szerepelhettünk volna a Monty Python Hülye járások minisztériuma című kultikus epizódjában.

rundebella-6652

Levezetésként még megnéztünk, mi maradt az egykori turistacsalogató tengeri ösvényből és szomorúan konstatáltuk, hogy csak darabkák. Azért az érdeklődők hiányától nem kell félni, szezon és Via dell’ Amore nélkül is fél Ázsia ott tolakodott, szelfistül, nagymamástól, kutyuskástól, mindenestül. A Chanel szettből és a magassarkúból ítélve ők valószínűleg nem a hegyen keresztül közelítették meg a várost. Manapság – a tengeri szakasz hiánya miatt – az a jellemző, hogy az utazó vonatra száll, majd mind az öt településen szépen lepattan, hogy egyesével tegyen egy kört mindegyikben. A Cinque Terre természeti szempontból valóban lenyűgöző, de az illetékesek hatalmas öngólt lőttek azzal, hogy nem sürgetik a legparádésabb látványosság felújítását. A képeslapokról ismerős tarka házak tényleg nagyon színesek és jó párost alkotnak a tájjal, kihagyhatatlan olasz látványosság.

rundebella-6657

rundebella-6629

Massa

A tipikus olasz üdülővárost azért említjük meg, mert Olaszországban töltött időnk alatt itt láttuk másodszor a tengert, mely ezúttal valóban olyan volt, mint a nagykönyvben. A tengerpart ki van sajátítva az éttermek, bulihelyek és strandok seregének, de ezek most szezon híján magányosan várják a nyarat. Szerencsére a városban volt olyan tengerdarabka is, amire még egyik vendéglátóipari egység sem tette rá a mancsát. Egy ilyen partszakaszon gondtalanul elfogyasztottuk a már korábban emlegetett, toszkán borbenzinkútból származó nedűnket és élveztük, hogy a tenger mellett még novemberben is enyhe idő van.

rundebella-6602

A városban ismét egy parkolóban találtunk éjszakai helyet, egy pláza tövében, mely vállaltan fogadja a lakóautósokat is. A mellette lévő bevásárlóközpontban bolt, vécé és internet biztosította a kényelmet, míg a parkolóban végre nem kellett csendkirályt játszani: vállaltan és legálisan tartózkodhattunk benne. Utunk egyik legjobb kempingje volt.

rundebella-6605

rundebella-6615

Az olasz túra lassan véget ér, még a levegőben lóg a nagyhal, vagyis az olívabogyós beszámoló, illetve az európai bor egyik legnagyobb képviselője, az Antinori pincészet is. Ezeket valamilyen formában igyekszünk majd közölni, de első körben máshol szeretnénk publikálni. Addig is dübörgünk tovább Franciaország felé!

Advertisements

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s