Öltönyből a traktorba – Így lesz ismert hotel menedzserből olajfa gazda

Mauro Bonomi szekrényében 120 nyakkendő, 20 öltöny és 2 darab szmoking sorakozik. A 74 éves férfi élete 36 éven keresztül összenőtt az elegáns darabokkal, Európa és Dél-Afrika legelitebb szállodáit vezette. Mauro és öltönyei 10 éve nyugdíjba vonultak. A zakóknak átadta a helyét a melegítő, a nívós hoteleknek az ezer négyzetméteres toszkán villa, a pörgő szállodai létnek a nyugodt, vidéki élet. A férfi, aki egykor Alfred Hitchcockkal csevegett, Tony Blairrel futballozott és kioktatta Marlene Dietrichet, ma egy toszkán paradicsomban éli nyugalmazott éveit és sok helybelihez hasonlóan október végén ő is gereblyét fog, majd nekiáll olívabogyót szüretelni. Idén ősszel Mauro és családja mellé szegődtünk, hogy tanúi legyünk, hogyan arat a kéz, mely egykor Orson Welles tenyerét rázta.

run-italia-3671
Az októberi napsütés még megengedi a teraszon való étkezést. A földút végén található birtoktól távol esik a forgalom zaja, a dombtetőről látványos panoráma társul az ebédekhez.

„A templom miatt költöztük ide, meglátta és nem volt megállás!” – meséli Adela, Mauro brit származású felesége, mikor a gigantikus házról és annak történetéről faggatom. A Cellole birtok hatalmas méretével pöffeszkedik az idilli toszkán dombok között, a környék egyik legnagyobb háza. Az épület előtt kovácsoltvas kapu, mellette az egykori lakók címere: aranyoroszlán kék alapon.

A Firenze és Siena között félúton helyet foglaló kúria Chianti régióhoz tartozik, a Pesa folyó völgyében. Története egészen a 11. századra tekint vissza: kezdetben erődítményként szolgált, melyben egyszerre több család is lakott. A létesítmény belsejébe később egy templomot építettek, mely a 20. század közepéig rendeltetésszerűen működött. Az 1200-as évektől az épület plébániaként szolgált, de az egyház földjein dolgozó emberek otthonának is ez adott helyet. Az épület nem csak a templom miatt csalogatta ide az egykori helybelieket: a ház alatt folydogáló forrás biztosította a környék ivóvízét is, melyből a család a mai napig iszik.

run-italia-4266
Az egykori templomtér ma Mauro privát birodalma. Az oltár helyén hatalmas kandalló van, a szószék kanapéra, az oldalkápolnák modern hangrendszerre cserélődtek.

“A templom volt az utolsó, amit felújítottunk. Az építész máshogy szerette volna, de én nem engedtem.” – meséli Mauro, miközben körbevezet minket a jelenleg dolgozószobaként funkcionáló egykori kápolnában. A helyiségnek két bejárata van, egyik a terasz felől, a másik a konyhából nyílik. Érdekes élmény, mikor a főzőhelyiségből egy pillanat alatt egy kápolnában találja magát az ember. Az oltár helyén most egy hatalmas kandalló rostokol, a hívők padjai mára egy étkező garnitúra részét képezik, míg a templomi díszként használt fríz a padlóra van helyezve. A pihenőhelyiség tele van a Mauro által évek során felhalmozott régiségekkel, az egész szoba olyan, mint egy múzeum. Az ajtó fölött egy lámpát tartó aranykéz tollászkodik, a kandalló elé egy vörös rekamié került, de a férfi egykori vadászpuskája is a falra jutott.

“Ritkán engedik be ide bárkit is, a feleségem és a fiam is tisztában vannak vele, hogy ez az én birodalmam. Bezárkózom ide, felrakok egy Csajkovszkij lemezt és relaxálok. Idebent nagyon jó az akusztika.”

run-italia-3779
A műemlékvédelem alatt álló házat eredeti elrendezésében állították vissza, a tetőszerkezet földrengésvédelemmel is el lett látva. A ház történetéről könyvet is írtak (Cellole – Un castello della Val di Pesa, Antonella Astorri)

A ház többi része is lélegzetelállító. A kőből épült falak körülbelül nyolcvan centi vastagok, az ablakok aprók és sok helyen majd ezeréves gerendák meredeznek ki a plafonból. Az épületben és annak kertjében mindenhol Mauro felhalmozott régiségeibe ütközünk. Az ember sehol sincs biztonságban: hol egy Dávid-fej mered rá a kerítésről, hol egy vízöntő puttó nevet rá cinkosan. A lakomáknak teret adó terasznál látható házigazdánk két büszkesége, az oszlopfőkre elhelyezett disznópár.

„Az egyiket még apámtól hoztam el ötven éve, a másikat öt éve vettem egy régiségkereskedőnél. Teljesen ugyanolyanok, csak az egyik még fehér.”

italia-5675
A templomhajóban a falakat a házigazda gyűjteménye foglalja el: egy része eredeti, sok-százéves relikvia, másik csak szépen megmunkált reprodukció.

Bonomiék 1988-ban vásárolták meg az ingatlant, de az épület akkor még köszönőviszonyban sem volt mai állapotával. Az alatt a 30-40 év alatt, amíg elhagyatott volt, teljesen lepusztult.

“Egy romhalmaz volt az egész, még teteje sem volt.” – meséli az egykor idegenvezetőként dolgozó Adela – “’89 karácsonyán költöztünk be, 6 hónapig tartott, míg lakhatóvá vált, majd utána még 20 évig pofozgattuk. Mindenünket erre tettük fel.”

A hatalmas objektumnak csak az egyik szárnyában laknak ők, a további három lakrész májustól októberig apartmanként szolgál, a látogatók kényelmét egy medence fokozza. Az épületben van még egy ötödik lakás is, itt Mauro és Adela fia, a 33 éves, szintén szállodaiparban dolgozó Marzio lakik.

italia-5697
A 74 éves Mauro igazi nyelvzseni: az olaszon kívül spanyolul, németül, franciául és angolul is folyékonyan beszél, de a latin nyelvet is kiválóan műveli.

“Ki van zárva, hogy teljesen együtt lakjunk, csak egymás idegeire mennénk, de ez a megoldás mindenkinek megfelelő.“ – mondja a férfi szülei heves bólogatása közepette. -“Ha egy ilyen elszigetelt helyen élsz, nem árt ha találékony vagy és tudnod magadat szórakoztatni. – mesél gyermekkoráról Marzio, aki öt éves volt, mikor Cellolebe költöztek. A fiú állandóan a frászt hozta szüleire, mindig valamilyen csínyt követett el. Apja nevetve nosztalgiázik:

“Mikor kérdezték tőlem, hogy én vagyok-e Marzio apja, csak nagyra nyitottam a szemeim és felháborodva mondtam, hogy nem. Állandóan baj volt vele.”

run-italia-2973
A szállodaiparban dolgozó Marzio gyakran besegít a ház körüli munkákban.

A család tagjai a folyamatos csipkelődések ellenére nagyon közel állnak egymáshoz. Nem véletlen hogy Marzio – aki sokáig Angliában, majd Szlovéniában élt – végül a hazaköltözés mellett döntött. Jövő évtől már ő veszi át az apartmanok menedzselését, de az olívaszüretbe is besegít.

Toszkánában olajfát ültetni szinte kötelező, még a legkisebb zsebkertben is fellelhető legalább egy példány. Mauroék elmondása alapján a birtok történelmének is régóta részét képzi a növény.

run-italia-2859
A birtok körül egész évre elegendő munka van. Nyáron fűnyírás és karbantartás, ősszel tűzifa szedés és olajbogyó-szüret a fő tevékenység.

“Voltak olyan fák, melyek már akkor itt voltak, mikor mi beköltöztünk, csak sajnos teljesen tönkrementek. Szerencsére az olajfa szívós, így ha visszametsszük, elkezd regenerálódni és gyorsan újra nő. Az öregebbik az, melynek szétnyílnak az ágai, ezek alaposan vissza lettek vágva.” – avat be a titokba Mauro, aki egy korábban számára teljesen ismeretlen szakmába vágott bele. A férfi a szomszédoktól és a könyvekből konyította el a termesztéshez szükséges fogásokat, megtanult traktort vezetni és mára 200 fa boldog tulajdonosa. Tervezik, hogy ezt a számot a a későbbiekben növelik és a birtok egyik, még kihasználatlan részére további fákat telepítenek.

run-italia-3574
Az olajbogyót mindig is háló segítségével szedték, enélkül meglehetősen lelassulna a munka. A fa felépítése – hasonlóan a fűzfához – lehetővé teszi, hogy kis gereblyékkel szüreteljék a termést.

“Sokan összekeverik a déli olívabogyóval, de ez teljesen más. Ezt nem érdemes megenni, szörnyen keserű íze van. Ez a típus olajnak való.”

Az olajfák imádják a toszkán időjárást, itt még október végén is pucsít a nap, mely kellemessé teszi a szüretet. Az aratás tradicionálisan október végére esik, de azokon a birtokokon ahol termelésre gyártanak, a mennyiség miatt még decemberben is szedhetik a bogyókat.

“Ez nekünk csak hobbi, elsősorban magunknak termeljük, mivel mindenhez olívaolajat használunk. Persze ilyen mennyiségnél sok megmarad, ezeket a vendégeknek, ismerősöknek áruljuk. Szeretjük, mert nem kell vele sokat foglalkozni. Kétévente visszametszettjük őket, hogy az ágak ne legyenek túl sűrűek, majd októberben körülbelül egy héten át önkéntesek segítségével leszedjük a termést. Nem használunk semmilyen kemikáliát és az elektromos olívaszedőt sem szeretjük, csak szétveri a termést.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s