Instant dolcsevíta – Olaszország, első rész

Mikor már a harmadik zoknimat húztam fel a lábamra, és titokban arról fantáziáltam, hogy a negyedik párat kesztyűvé kellene avanzsálnom rájöttem, hideg van és dél felé kellene gurulni, de gyorsan. Így tettünk.

run-italia-2800
Garda-tó

Olaszország I. rész 

Vadkempingezés

A Spar-parkolókra általában az jellemző, hogy a város farpofái, szerencsétleneket viszonylag messze kotorják mindentől, ami értelmes és érdekes lehet egy városban. Egy nagyobb díszpéldány pont tökéletes volt arra, hogy első kemping helyszínünkké váljon a kultúra, a földi örömök és a természeti szépségekről híres Olaszországban.

dsc_0629

Viszonylag későn és lestrapálva érkeztünk meg a spagettik földjére, így már sem erőnk, sem kedvünk nem volt kavarogni: meggyőztük magunkat arról, hogy ennyi slamposság belefér, nem kell mindig panorámás helyen megállni. Befészkeltünk magunkat az első jóképű Spar-parkolóba három hivatásos lakókocsi mellé, majd úgy döntöttünk, hogy diszkréten érdeklődünk a parkolás legalitását illetően a szupermarket szájába épített motoroskocsmában.

Ha az ember bemerészkedik egy motorosoknak fenntartott krimóba, valószínűleg kapiskálja, hogy nem egy unikornisuniverzumba fog belépni és elkezdi szívni a fogát, miért hagyta otthon a bőrdzsekijét, most igazán jól jönne. Ahogy kuporogtunk a piccolo söreinkkel a legkisebb asztalnál, úgy nézhettünk ki a sok hegyomlás motoros között, mint valami szerencsétlen lelencgyerekek. Ilyen esetekben nem tudni mi a jobb: ha szemlesütve, némán iszogatsz, vagy próbálsz beolvadni és te is beállsz böfögni. Az első mellett döntöttünk és úgy szívtuk szánkkal az aprócska sört, mint a porszívó.

run-italia-2547

Azt sikerült leszűrni, hogy Olaszországban valószínűleg nem fogják olyan szorosan a gyeplőt, ha mindenki elázva pattanhat fel a motorra, így viszonylag nyugodtan fogtunk neki első olasz vadkempingezésünknek. (Főzéskor azért hangtompítónak használtam a fakanalat, folyamatosan kevergetve vele a mártást, hogy kevésbé sercegjen, míg Norbi az ablakon át folyamatosan nyomon követte, ahogy a potenciális veszélyt jelentő Spar-dolgozók elhagyják a terepet.) Annyira rég volt melegünk, hogy el is felejtettük milyen is az, amikor a testre rá akar sülni a ruha, de Olaszországnak hála újra felelevenedett az érzés. A reggeli vacogós helyről ügyesen átteleportálunk a meleg Itáliába, az autóban a hőmérséklet különbség az eltelt időszakban körülbelül 16 fokot változott: reggel 10, este 26 fokot mutatott a benti hőmérő.

run-italia-2450

Az éjszaka zökkenőmentes volt és a kempingezés ehhez hasonló, vadregényes formáját Olaszországban még kétszer ismételtük meg. Következő nap egy kamionoknak fenntartott parkolóban hédereztünk – ahol Debella neve hirtelen nevetségessé vált és kis lepkefingnak tűnt a sok teherautó között – majd pár nappal később egy kocsma mögötti privát részen tettük meg mindezt.

dsc_0637

Császkálások

Trieszti-öböl:

Lakóautóval kolbászolni Olaszországban pofátlanság lenne tenger nélkül. A nagy hévben mi is ezt láttuk az első kötelező küldetésünknek, így lecsorogtunk egészen a Trieszti-öbölig, ahol egy fantasztikus allén keresztül közelítettük meg a sós természeti jelenséget. Ha a tenger masszívan betokozódik a ködbe és szürkeség borít mindent, a nyári változat színes-szagos példánya helyett valami teljesen más tenger-élményt kap az ember. Vágni lehetett a csendet, csak pár halász tette a kötelességét, a parton furcsa hangú madarak kerepeltek a ködön át. Inkább éreztük magunkat a Fertő-Hanságban, mint a tengernél, meghökkentő érzés volt, a szó pozitív értelmében.

run-italia-2457

run-italia-2447

Grado

A Trieszti-öbölnél volt egy izgalmasnak hangzó autóút, melynek különleges tulajdonsága, hogy tulajdonképpen egy gát, így az ember a vízen keresztül hasíthat az egyik legtipikusabb észak-olasz üdülőparadicsomba, mely Grado névre hallgat. A várost körülbelül kétezer éve lakják, a belvárost az Attila hun király elől ide menekülő lakosság építette az ötödik században. Sajnos a hely nem volt ránk nagy hatással; ellepték a bicikliző német rajok és az odavezető út izgalmasabbnak tűnt, mint maga a végcél. Olaszországban eddig kétszer fordult elő velünk hasonló. Később az attraktív nevű Fosse településre látogattunk, mely a beígért izgalmak helyett csak egy kérődző tehéncsordát tartogatott számunkra.

dsc_0468

Carlo Scarpa: Brion család sírkertje, San Vito d’Altivole

Mindenkinek, aki szereti a betont. Tovább olvasni ITT lehet.

run-italia-2510

Arco, a megváltás

Mikor elindultunk, tudtuk, hogy lesznek olyan periódusok, melyek főleg az autóban való ücsörgés körül fognak forogni, így jártunk olasz napjaink elején is. Arcora úgy gondolunk, mint az oázisra a sivatag közepén, az olaszországi ámokfutást követően úgy vágytunk rá, mint egy falat kenyérre. Keselyűként köröztünk a sziklaormon trónoló vár körül, hogy megtaláljuk A parkolóhelyet, rögtön az erődöt tartó szikla tövében, a Sarca folyó mellett. A parkolóóra a sok használattól valószínűleg idegösszeroppanást szenvedett, így a 48 órás parkolást fillérekből sikerült kibekkelni. A sziklamászók Kánaánjaként is aposztrofált Arcoban két napot töltöttünk.

run-italia-2629

run-italia-2634

Arco a Garda-tó partjától 5 km-re fekvő város, ahová ledobtak egy adag középkort és a benne lévő emberekre hátizsák nőtt. Aki idetéved, nem csak szájat tátani és lötyögni érkezett, szinte biztosan valamilyen extrém sportra fáj a foga: minden második emberből mászókötél lóg vagy egy sziklán csimpaszkodik. A város macskaköves utcáin egymást váltják a kedves helyi éttermek és kávézók, valamint az extrém sportokra specializálódott boltok. Itt nem fröccsöntött rémek csalogatnak az üzletekbe, hanem mamut méretű hátizsákok.

run-italia-2764

2011-ben Arcoban rendezték meg a mászó világbajnokságot, melyre a város fölött pöffeszkedő Colodri adott kiváló terepet. A sok szép, izmos ember és a kilométeres kötelek ránk is hatással voltak és erősen elgondolkodtunk egy via ferrata teljesítésén, vagyis a túrázásnak azon a fajtáján, ahol előre kitelepített létrákon, hidakon, kábeleken kell keresztülverekednünk magunkat. Végül arra jutottunk, hogy ehhez még kicsik vagyunk, így egy 2 és fél órás „mezei kirándulásra” mentünk. (Arco-Monte Colt). Kaptatós volt, fájt és szúrt és csikorgott minden porcikánk, de a hegygerincre való feljutás és látvány, minden szuszt megért. Óriási adrenalin volt a szikla peremén balettozni, majd hason fekve farkas szemet nézni a szakadék aljával. Külön öröm volt, hogy a lefele menet is tartogatott egy kis extrát: volt létrás és köteles szakasz is.

run-italia-2672

run-italia-2651

Arco nagyágyúja a 270 méter magasan trónoló kastély, melyet egykor a gótok húztak fel olyan ügyesen, hogy egészen 1703-ig nem sikerült bevenni, mikor is a spanyol örökösödési háborúban a franciák lecsaptak rá. 1983-ban az arcoi önkormányzat tulajdonába került és felújították, napjainkban 3,5 euróért lehet megtekinteni. Spúrabb és lustább delikvensek megúszhatják a vár aljáig is, ahol szintén remek a kilátás.

run-italia-2623

run-italia-2646

Arcoban van még más is a váron túl: itt található a Santa Marie delle Grazie kolostor és szentély, a Sant’Apollinare templom, ahol 14. századi freskók csiklandozzák az ember szépérzékét, növénykedvelőknek pedig kiváló terep az arcoi botanikuskert és arborétum.

run-italia-2744

run-italia-2737

Aki Arcoban akar kirúgni a hámból, az legjobban akkor jár, ha bemegy a boltba, megveszi a kívánt adagot, majd szépen felgaloppol a vár tövébe. Első éjszakánkon hiába kullogtunk végig a városon, egy darab nyitott kocsmát nem találunk, a késő este is nyitva tartó sportboltok sajnos nem oltották szomjunk.

run-italia-2736

Mellékes: a városban van egy gigantikus méretű „robotvécé”. Ha az ember elsuhan mellette, nem tudja elképzelni mi az isten történhet odabent, a fajansz pontosan ilyen hangokat ad ki. Válasz: csak Niagarásat játszik és takarít. Vászoncipő viselése nem ajánlott.

Garda-tó

A Garda-tavat egy kevésbé nehéz túra keretein belül néztük meg, melyben az volt a nagy durranás, hogy az egyik sziklába beleépítettek egy 400 fokból álló lépcsőt. A terep viszonylag egyhangú, de szinte végig lehet bámulni a tavat, ami napfényes időben guszta látvány, ködös időben már nem üt annyira. A túra elején van egy potyaösvény, mely egy kőkert-paradicsomba vezet, mi is megépítettük a saját kavicstornyunkat, egy csinos középmagas példányt, kalap alakú kővel a tetején.

run-italia-2785

run-italia-2776

Mantova

Mantova összenőtt a köddel, és ez ottjártunkkor sem volt másképp, ráadásul a zuhogó eső legrosszabb szlovén napunkat idézte. Az észak-olasz csoda láttán azért így is elismerően füttyentettük, kár, hogy az időjárás nem engedett sokat láttatni. A Mincio folyó lábán fekvő várost három oldalról lagúna veszi körül, így már jó alapokkal indult. Világkorát a Gonzagák idején élte, akik itt húzták fel szerény palotájukat, a Palazzo Ducalet, mely a reneszánsz kultúra fellegvárának számított, de szintén ők építették a Palazzo del Te-t, is mely nyári lakként szolgált. A Gonzaga család ingatlanjai mellett az Alberti által tervezett Szent-András templom kötelező darab, de érdemes a belvárosban is korzózni, mely a kulturális világörökség részét képzi.

Mantovában egy hivatalos, őrzött kempingben szálltunk meg, mely nagyon kedvező befektetésnek bizonyult. Tisztaság, forró zuhany, vízfeltöltés, áram, mindezt cakkumpakk 15 euróért, ráadásul nem élnek azzal az ócska trükkel, hogy másnap már kora reggel kirugdosnak.

run-italia-2812

Appenninek-hegység

Az Appennineken Toszkána felé robotunk át, de az elején annyira taknyos-ködös volt minden, hogy semmit nem láttunk belőle. Az időjárás nem tudta eldönteni mit akar, hol esett, hol pucsított a nap, és a fények is összevissza kalandoztak a magaslatokon. Mindkét verzió jól állt neki. Október közepén az Appenninekben a szelídgesztenyék száma végtelen, így mi is játszi könnyedséggel összeszedtünk egy nagy bugyorral, amit már Toszkánában fogyasztottunk el.

Workaway

Az egész utat úgy terveztük, hogy fő pilléreit az önkéntes helyek adják. Olaszországban töltött második napunkon kezdtünk el pánikolni, hogy a megcélzott helyek közül senki nem ír vissza. Egy aprócska kávézóban, két kávé mellett eszeveszett pötyögésbe kezdtünk, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet. Két elvárásunk volt: Toszkán helyszín és lehetőleg pár napon belül. A régióban két darab last minute opció volt, az egyik egy bébicsősz lehetőség, míg másik az olajbogyó szedés. Az első ki van zárva, így a második helynek azonnal írtunk, annak ellenére, hogy a profilon egy darab kép árválkodott és a kikötésként szereplő „no single women” sem kecsegtetett semmi jóval. A last minute jelző tényleg helytálló volt, és már aznap este kaptuk is a választ, hogy pár napon belül mehetünk. A válasz emailben már volt egy sanda gyanúnk, hogy meglepően jó helyre megyünk (saját lakrész, félúton Firenze és Sienna között), de az ami ránk várt, minden elképzelésünket felülmúlt..

run-italia-3162

FRISS! Már több mint egy hete Toszkánában vagyunk és az utóbbi napokban több földrengés is volt az országban. Szerdán ugyan furcsa zajokat hallottunk a kapu környékén, de mi inkább hittük egy beváliumozott Michael Flatneynek. A szerdai földmozgást elvileg nálunk is lehetett érezni, de mi egyszerűen átaludtuk az egészet. A lényeg, kutya bajunk!

Reklámok

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s